I know you woman walkin out on me I know you woman walkin out on me Your lying tongue longing for my kisses Your cold causes me cruel pain I know you woman your hug is hot I know you woman your hug is hot Your lying love's usurping my soul You just sneer over my begging I'm calling you over the cold nights

One eyed cat don't leave me My trust is in your wisdom Your light shines the whole night Your steps fading in the black dawn Travelled through the universe To be held in my arms I let you grow as the gloom and snow Grows in my heart

Bourbon királyt megcsalod majd egy scotch csatlóssal és a végén kevertet iszol a kisbolt előtt a melós ruha szakadt az idő meg elszaladt pont ilyen életről álmodtam a játszmába korán beszálltam jó nekem a mások álma divatos termékek reklámja fogyassz mértékkel élj együtt, feleséggel Hideg van bennem, mégse fázom a mocskot magamról megint lerázom elbotlok, felállok, elbotlok megint s az út végén a halál szelíden leint

A fekete hit kultusza az árnyékok rám borulnak a fény az ellenségem egy-két gondolat világít de a szem felesleges és a szívre hallgatni sem érdemes butább ő mint hisszük romantikus bolond ugyanolyan embereket keres akik ugyanolyan gyengék, mint ő Mi elveszett lelkek kevés árnyékon osztozunk egymással nekünk egy fekete felhő oázis ismerjük egymást jól ott bújunk alatta mind.. Fekete felhő bársonyos ég hosszú az út sok szerencsét! Ezt kívánom neked barátom... Az egyénnek adható legnagyobb ajándék hogy elfelejti a rosszat ami vele történt De az emberiségnek ez a legnagyobb átok! Költők, zenészek, őrültek vagytok mind ti csak nagyítót adtok a gondjainkhoz millió színt, hangot a tompa szürke akaratnélküliséghez köszönjük talán meg? Emeljünk fel tieteket? Az akarat és az elme levélhullása Amiről nem tudok az nincs amiről tudok az fáj ami érdekel azt nem érem el amit elérek az nem kell Akit szeretsz az nem szeret kevesen veled és sokan melletted Ha a legnagyobb koponyákat nem ismerte el koruk Mi mit várunk senkiháziak? Érzed hogy mi a baj legbelül Ha sokáig tartod a szívedhez közel abban végleg elmerül. Hazaért a srác levette a cipőjét ledobta a kabátját kulcsot a helyére berögzött mozdulatok betéve az albérlet luxusában a közösségi élet magányában várta ő is a megváltó csodát de nem jöttek csak a begyakorolt figurák parádés közhely gyöngyszemek randevúkon futószalag élettörténetek sablonos életcélok, soha nem alkotó szellemek nem tanultok semmit, még élni sincs kedvetek A lassú víz partot mos a cunami egy várost rombol a fejed elég zavaros a jövőre csak ritkán gondol Az egész országból csak a pia hangját hallom! A sör olcsó és híg legyen az esti buli mindent vigyen oda megyek ahol a lányok táncolnak ők majd a ruhádból nettót számolnak Flótások Ti a hit emberei a remény rabjai melyik emberben hisztek? ópiumevő íróban? heroinista költőben? alkoholista rocksztárban? egy folkos popzenészben? egy amfetamin djben? őrült fizikusban? halott fényekben? kopott bakelitlemezben? Kerestek ti valamit? Isztok ti valamit? Értek ti valamit? Kinek írod a verset amit magad sem értesz? Értelemmel ellátni egy ösztönt? Szabadsággal fizetni a kölcsönt? Kölcsönt vagy inkább tehetséget? Amivel felismered a betegséget. Kit mély démon gyötör hagyja, hogy helyébe lépjen a gyönyör Kinek mekkora az adagja mikor szólal meg benne isten haragja Én bizony jártam a mennyországban és a legsötétebb pokolban az egyensúly a két világ közt nem tudom hogy hol van.

Egy óceánnyi szív tart feléd De te észre sem veszed Sokan vannak mégis láthatatlanok Arcuk a káoszban elveszett Elkötöttem egy csónakot Amit a legszebb angyal rám bízott Hiába köd és homály Nem állít meg se költő sem király Nem tudom mit írnak a törvények Amit szintén egy senki írt meg Mióta is diktál nekünk? Mióta szennyezi vérünk? Piszkolja butítja elménk Inkább mi is Londonba elménk Hazafele minek mennék (Get home, what for?) A költő átsétált a parkon Eszébe jutott, mikor igazi ételt evett puhább ágyban aludt sokkal többet nevetett A költő átsétált a parkon... A csendes álom nem adatik meg A meleg étel nem adatik meg Egy karácsonyi ajándék nem adatik meg A gyerekkor öröme nem adatik meg A tehetség nem adatik meg A szerelem nem adatik meg A szél és jó szerencse nem adatik meg A költő átsétált a parkon Csak álmodta az egészet Eszébe jutott hogy egy volt és kettő De ez ma már nem elegendő...

Strange days have found us Strange days have tracked us down They're going to destroy Our casual joys We shall go on playing Or find a new town Yeah! Strange eyes fill strange rooms Voices will signal their tired end The hostess is grinning Her guests sleep from sinning Hear me talk of sin And you know this is it Yeah! Strange days have found us And through their strange hours We linger alone Bodies confused Memories misused As we run from the day To a strange night of stone

Neonfényű angyalok szikráznak a központban, azt kérdezik kié a világ? Mert az ő szakadt nadrágjukból kezd kihullni, szállni messze a fényből bele a sötét narancssárga kuka legaljába... Micsoda még szép hogy én is fel akarom gyújtani az eget, nem is csak egyszer minimum háromszor! Legyen igazi görög tragédia! Sárkányvérű ebek széles mosollyal azt kérdezik kié a világ? Mert az orrukból mint a takony kezd kicsöppenni és amint leér a földre nem lesz gazdája ezt az egyet garantálják, de ha mégis lecsöppen, visszhangzik messzi a távolba vagy le a föld alá utána fel az égbe ami lángol. Rommá omlik ez a város, penészes házai, elkurvult lakói, Szodoma víg táborozás a várfertőző okádék pincékhez képest, ahol vén kéjencek kikötözött kurvákat erőszakolnak és egy húszassal kiszúrják a szemüket. Ó istenem mennyi ártatlan de mégis bűnös áldozat, mennyi felelőtlen kis Mária akikből nem húzták ki időben a faszt!

Az alkalom kitüntetett Éjszaka király holdtündére Egy székre ültetett Az alkalom kitüntetett Éjszaka király holdtündére Egy székre ültetett Mondd csak! Ember vagy ugye? És ha igen miféle? - kérdezte a tündérke halkan. - Az vagyok - feleltem - Miféle? - újra most halkabban a tündérke Lehetett volna akár a szemem fénye! - A rosszabbikból! - mondtam, kés volt a kezemben - Hajolj közelebb - suttogtam Sóhaj szállt el a levegőben Sóhaj szállt el a levegőben Egy lélek elszállt a levegőben Lélek szállj el a levegőben Ne! Tele fájdalommal, vérrel, véggel a gyilkos nevével Újra ébredt a halál, törött szelenceüveg darabok borotvapenge húrok kiömlött borosüveg, lágy dallam hajt az idő hajt az idő Hagyd az időt! Ő lenne az a tündérgyilkos Ő lenne az a tündérgyilkos! Ő aki az abszintot is szereti A gyerek más soha nem fog felnőni A város még mindig nem tiszta Betonszörnyek falják az én zöld mezeim A cirkusz is elköltözött Gyertyafénynél tekerem halk neszeim Mert tudom hogy lecsapsz ma éjjel Sebet tépsz és gyógyítasz vérrel Itt van a tündérgyilkos! Itt van a tündérgyilkos! Tépett vitorláim visszatartom Előre a gyáva meghal Előre, mert isten kiröhög Friss húst a fiaimnak Friss húst a fiaimnak! Bizony szabadság a tündérke Bizony szabadság a tündérke! Egy tánc, egy tánc...